A számítógépes adattárolás során a merevlemezzel kapcsolatban, a négy legnépszerűbb művelet, ami szóba kerül. A merevlemez partícionálása, a formázás, a biztonsági mentés, és a merevlemez klónozása. Ebben a cikksorozatban ezeket fogjuk sorra venni, a mostani első cikkben a partícionálással, és a formázással fogunk foglalkozni.

Amikor a számítógépedbe egy új merevlemezt építesz, vagy újra telepíted az operációs rendszert, akkor találkozhatsz a partíció, illetve a partícionálás, és a formázás fogalmával.

A partícionálás során, egy speciális, többnyire az operációs rendszert telepítő fájlban elhelyezett programrész segítségével, a merevlemezt egy vagy több részre, azaz partícióra osztjuk fel. Egy merevlemezen, partícionálással akár több logikai meghajtó is létrehozható. Ezek a partíciók, bár fizikailag ugyanazon a lemezen foglalnak helyet, az operációs rendszer mégis külön meghajtónak látja őket, és így is kezeli.

Alapértelmezésben azonban egy Windows telepítésnél, többnyire egy lemezen, egy a felhasználó által kezelhető elsődleges partíció kerül kialakításra. Ez mellett létrehozhatunk további logikai partíciókat is. Bizonyos határok között logikai partíció a formázás, illetve a rendszer telepítése után is létrehozható. Erre a célra készült speciális programokkal, azonban ez nem tanácsos mert könnyen adatvesztést okozhat.

Ha körültekintően szeretnénk eljárni, akkor az operációs rendszer telepítése előtt, hozzunk létre a merevlemezen kettő, egy elsődleges és egy logikai partíciót. A partícionálás során a program automatikusan létrehoz egy vagy két rejtett partíciót is. Ide például a rendszer helyreállításához szükséges adatok kerülnek. Ezek a rajtett partíciók a felhasználók számára nem láthatók, például a fájlkezelőben, és betű jelzést sem kapnak.

Merevlemezek esetén ez az 512 bájt méretű szektor a legkisebb címezhető egység. Mivel az operációs rendszer ezt csak speciális beállítások mellett tudná kezelni, ezért összefűz több ilyen szektort, amit Clusternek vagy magyarul fürtnek nevezünk, és így kezeli a meghajtókat.

A cluster mérete a formázás során kerül meghatározásra. Értéke függ a használt operációs rendszertől, a partíció méretétől, és a használt fájl rendszertől. FAT32, NTFS A napjainkban használt merevlemezek cluster mérete 2-64 KB között. Az NTFS fájl rendszer például 2GB partíció méret felett 8 szektort fűz egy clusterbe ami 4KB-os csoportokat jelent.

Ha megnézed a gépeden egy tárolt fájl tulajdonságait, megtalálod a tényleges fájlméretet és a lemezen elfoglalt helyet. A lemezen elfoglalt hely általában 4KB többszöröse. A képen látható fájl tényleges mérete 101KB viszont a lemezen elfoglalt terület 128KB Ez éppen 32db 4KB méretű Cluster. És ha megnézed a bájt méretét 131072 bájt az pontosan 256db 512bájt méretű szektor.

Formázásnak két külön típusa létezik. Az egyik az alacsony szintű formázás, (Low Level Formatting) ez a gyártás során történik. Ilyenkor írják fel a merevlemezre a különböző például hibajavításhoz szükséges ECC bájtokat. Ezt a műveletet a mai merevlemezeknél nem lehet, és nem is szabad végrehajtani. 15-20 évvel ezelőtt még léteztek olyan alaplapok, aminek a BIOS menüje tartalmazta a Low Level Formatting opciót.

A másik a magas szintű formázás (High Level Formatting). Ezzel alakítjuk ki a tároló felületen az adatok részére biztosított helyet. És ilyenkor történik meg a partíció véglegesítése, valamint határozódik meg a cluster mérete. A fájlrendszerhez szükséges információk is ilyenkor kerülnek felírásra.

Ha tetszett a cikk, vagy úgy érzed ki maradt valami, oszd meg velem itt lent a hozzászólások közt.